Műsor

Felhasznált versek, szövegek a műsorban:

Darvas Ferenc: Advent

Várakozással telik életünk

mert egy nagy érzésre vágyunk

szívünk-lelkünk áhítozva

éhezőn, a szeretetre várunk.

Eljő-e úgy ahogy kívánjuk

szelíden, halkan, csendesen

mint azon a szent éjszakán

a közelgő karácsony esten.

Ádventben járva újra várunk

megtaláljuk-e akit keresünk

eljő-e hozzánk a Szeretet

itt lesz-e, ott lesz-e velünk.

Várakozással teli életünkben

egy nagy-nagy érzésre várunk

lelkünk-szívünk Őt keresve

a békére, szeretetre vágyunk.

És eljön Ő, aki a Szeretet

és mellyel világot megvált

hozza békésen és csendesen

amire nagyon sok ember várt.

Itt kopog majd belül finoman

bennsőd megújúlva rátalál

és ha te is ezt így akarod

ha szíved szeretetet kínál.

Hidd el akkor eljön Ő hozzád

fényével szerényen s halkan

lényednek szeretetsugára

lesz majd az édesítő hajnal.

Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

Nemsokára karácsony lesz
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdőszélen
didergett egy fenyőfácska.

Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.

Egy kis nyuszi így mesélte
fenyőfáknak még a nyáron:
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.

Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
őzek húzta csengős szánra.

Sok más fenyőtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Őt válassza mindenképpen.

Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította:
búsult is a fenyőfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!

Aztán mégis elővették
díszítgették napról napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggattak a kis gallyakra.

Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
Ő hívta be a kisfiút,
csengő hangú kis haranggal.

Lobogtak a színes gyertyák,
csillagszórók gyúltak sorra:
így lett a kis fenyőfából
örömhozó karácsonyfa.

Fenyőfa-játék kicsinyeknek

Samu fenyő:

  Örökzöld a nevünk, most mégis      didergünk,

  Hisz ágaink a hótól fehérek.

Berci fenyő:

  Szomorú az élet az árva fenyőknek,

  Egyik évszak sem jó, nyáron nap, télen hó.

Panni fenyő:

  Nyár olvasztja gyantánk, ősszel a szél tépáz,

  Télen fagy ritkít meg, tavasz? Jégeső ver.

Samu fenyő:

  Amikor meg lenne néhány nyugodt napunk,

  Enyhe nap, hűs szellő, akkor sem vigadunk.

Berci fenyő:

  Nem is, mert ilyenkor jönnek a favágók,

  Füttyszavuk hallatszik messze a határból.

Panni fenyő:

  És aztán a fejszék a lábunkhoz érnek,

  Recsegnek, csikorognak törzsünkön az élek.

Együtt:

  Jaj, de szomorú is ám a fenyő-élet.

  (Nagyot sóhajtanak)

Samu fenyő:

  Hát ez meg kicsoda?

Berci fenyő:

  Lám, miféle szerzet?

Panni fenyő:

  Vigyázzatok, ez egy favágó álruhában!

Angyal:

  Szomorú fenyőfák, Samu, Berci, Panni,

  Nem favágó vagyok, jó hírt jöttem hozni.

  Hallottam az imént, sírós kesergéstek,

  Így elhatároztam, vigaszt hozok nektek!

Samu fenyő:

  Nekünk vigaszt hozni igen reménytelen.

Berci fenyő:

  Esetleg ha máris túljutnánk a télen?

Panni fenyő:

  Azért meghallgatunk, szólj hozzánk, idegen.

Angyal:

  Isten angyalai közül vagyok egyik.

  Kis Jézus ma éjjel köztünk megszületik.

  Örül ám a világ, kicsi és nagy máma,

  Sok szegény gyereknek nincs karácsonyfája.

Berci fenyő:

  Hát mi hogy segítsünk itt, az erdő mélyén?

  Hófödte ágakkal szent karácsony éjén?

Angyal:

  Vidámak lennétek, bizony elvinnélek,

  Én magam hozzájuk, teljesüljön vágyuk.

Panni fenyő:

  Kis Jézusnak lennénk örömhírmondói?

  Jó meleg szobában ajándék-hozói?

Samu fenyő:

  Örömtüzet gyújtanánk kisgyermek-szívekben?

  De hogy is tehetnénk, hiszen díszünk nincsen!

Angyal:

  Azt bízzátok énrám, hisz varázscsillagom

  Itt van a kezemben, s díszít, ha akarom.

  Jöttök-e hát velem szegény családokhoz,

  Szép karácsonyfának, szeretet-lángokhoz?

Együtt:

  Megyünk, megyünk, megyünk!!!

  Zene, s közben az angyal táncolva feldíszíti a fákat.

Panni fenyő:

  De gyönyörű lettem, csupa dísz az ágam!

Berci fenyő:

  Mosolyog-e zöld szín, mi búsult csak rajtam.

Samu fenyő:

  Ilyen szépnek magam még nem is álmodtam!

Együtt:

  Most lettünk igazán mi csak örökzöldek,

  Mert az örök Királyt ünnepelhetjük meg.

  Jézus örömhírét visszük szegényeknek,

  Örök élményt nyújtva sok kicsiny gyermeknek.

Weöres Sándor: Szép a fenyő

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik. 

Csanádi Imre: Karácsony fája

A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép-
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.

Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő-
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártol.

Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának-
derét-havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.

Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!

Bornemissza Endre: Karácsony

Fenyőágon, madárszárnyon,
megérkezett a Karácsony.
Messziről jött, meleg Délről,
napsütötte földtekéről,
jött Északról, fagy honából,
rénszarvasos, havas tájról.

Jött Keletről, jött Nyugatról,
nyomában kolomp s harang szól.
Sok napon át jött, sok éjjel,
jött szelekkel, hópihékkel,
kocsin is jött, jött repülőn,
köves úton, havas dűlőn,
könnyű szánon, csengetyűzve,
a szíveket egybefűzve.

Hozott hírt a pásztorokról,
csillagokról, jászolokról,
kis Jézusról, Máriáról,
a híres három királyról.

Szelek szárnyán, fenyőágon,
megérkezett a Karácsony.
Fogadjuk meleg szobával,
friss sültekből vacsorával,
ünnepeljük, marasztaljuk,
énekszóval magasztaljuk!

Jézus születésének elbeszélése

Mesélő:

Élt egyszer Názáret városában egy József nevű férfi, és az ő jegyese Mária. József ősi királyi család sarja volt, magának a híres Dávid királynak leszármazottja. Egy napon angyal szállott alá Mária házában és így szólt hozzá:

Örülj Mária, mert áldott vagy te az asszonyok között! Isteni gyermek fogan méhedben. Ha megszületett, nevezd el Jézusnak.

S valóban, úgy is esett, ahogyan az angyal mondta. Mária méhében gyermek növekedett. Már erősen kitelőben volt az ideje, amikor császári parancs érkezett, hogy a földnek minden lakosa összeírattassék. Elindult tehát mindenki abba a városba, ahová nemzetsége való. Ezért indult útnak Mária és József Názáretből Betlehem városába. Mert Betlehem volt Dávid király városa, akinek háza népéből József is származott.

El is érkeztek Betlehembe. Fáradtan, csüggedten járták az utcákat, de bizony nem leltek szállást sehol. Bejárták egész Betlehemet hiába. Végül a város határában, egy üres istállóban találtak helyet maguknak. Itt, ebben az istállóban született meg a kis Jézus.

Édesanyja egyszerű pólyába takargatta, és bölcső híján, a jászolba fektette a kicsi Jézust.

Az emberek körös-körül nyugodtan aludtak, nem is sejtették a kis Jézus születését. Ám a város határában, a nyájukat őrző pásztorok közül, néhányan ébren voltak. Amint a tűz körül beszélgettek, egyszerre nagy fényességet láttak, és angyalok szálltak le közéjük. Bizony a pásztorok először nagyon megrémültek a csodás jelenségtől.

Ne féljetek pásztorok, mert örömhírt hozunk nektek. Betlehem város határában isteni gyermek született, aki elhozza nektek a szeretetet és a békét, s akit ti már oly régen vártatok.

Azzal az angyalok szárnyra keltek, és eltűntek a pásztorok szeme elől. Azok még elkápráztatva tévelyegtek, ébresztgették társaikat.

Ez idő tájt, napkeleti bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték Heródes királytól, hol van a megszületett isteni, királyi gyermek? Mert ők bizony látták a születését hírül adó lángos csillagot az égen, s most eljöttek, hogy tiszteletüket tegyék nála. Heródes király ekkor palotájába hívatta a főpapokat, írástudókat, mondanák meg, valójában hol született meg a gyermek? Azok mást nem mondhattak, csak azt, hogy a réges-régi jövendölés szerint Betlehemben kell lennie. Heródes ekkor magához kérette a bölcseket, s mézes-mázos szóval arra kérte őket, ha meglelik a kisdedet, adják tudtára hollétét, hogy maga is tiszteletét tehesse náluk. De szíve, titkon haraggal volt tele, és szörnyű tervet forralt a gyermek ellen.

A bölcsek megköszönték az útbaigazítást és elindultak Betlehem városába, hogy felleljék a kis Jézust. S íme, a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt az egész úton, míg végül megállapodott a fölött az istálló fölött, melyben Jézus született. A bölcsek nagy örömmel léptek az istállóba, s csak még jobban örvendeztek, amikor a kis Jézust és Máriát valóban ott találták. Letérdeltek előttük, elővették az ajándékaikat: az aranyat, a mirhát, a tömjént. Majd elköszöntek, és útjukra indultak.

Igen ám, de merre vitt az útjuk? Vissza Heródes királyhoz, hogy elmondják neki kérése szerint, hol találja a gyermeket?

Nem bizony. Mert a Betlehembe vezető úton pihentükben álmot láttak, melyből megtudták, hogy Heródes gyilkos tervet forgat a fejében. Így hát hazamentükben messze elkerülték Jeruzsálem városát.

Azonban Heródes így is kerestetni kezdte a kisdedet. De ez már egy másik történet…

Szabolcska Mihály: Karácsony

Egy nap meg egy este
Minden esztendőben:
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!

Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony estétől
Karácsony napjáig.

Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.

Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.

Ha koldus, ha bűnös:
Nagy birodalmamba'
Szerető szó nélkül
Senki sem maradna.

Könnyet ahol látnék:
El azt sem kerülném,
Szép selyem kendőmmel
Szépen letörülném!

… Karácsony estéjén
Minden esztendőben,
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem! 

Pálfalvi Nándor: Karácsony

Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.

 

Ady Endre: Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…